Dunaalmás, Templom domb
A templom mellett emlékkövek és emlékoszlopok állnak. Ezek emlékeztetnek minket az államalapítás 1000. évfordulójára, a község 900 éves múltjára, az Aradi Vértanúkra, az ’56-os hősökre.
Egy különleges kopjafa az 1606-os zsitvatoroki békére emlékeztet. Ennek felirata: „Állították azok, akik jobban szeretik a békét, mint a háborút.” A szemközti oldalon torkollik a Dunába a Zsitva folyó. 1606-ban itt kötött békét az osztrák, a török és a magyar hadvezetőség.
A templomtól nem messze a református temetőben van Lillának, Csokonai Vitéz Mihály múzsájának a sírja.
A templomdombról „határtalanul szép kilátás” nyílik a Duna túlsó oldalára, Szlovákiára. Ez a kifejezés az almási Lovarda tulajdonosától, Juhász Istvántól származik (ezt a Shengeni határok megnyitásakor mondta), aki egyébként sok éven át aktív résztvevője volt a Tatai Patarának, hagyományőrző csapatával együtt. Az ő nevéhez kötődik az immár 20 éve hagyománnyá vált „lovasáldás”.
Ez egy Szent László korabeli szokás fölelevenítése. Karácsony másnapján, december 26-án összegyűlnek a helybeli és a környékbeli lovasok, gazdák, fogatok. Együtt imádkozunk azokért, akik a lovat békés célból tartják: munkára, sportra, gyógyító terápiára használják.
A lovasok megáldása alatt hangzik fel az ének: „Üdvözlégy, kegyes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma. Szent királyok közt drágalátos gyöngy, csillagok között fényességes csillag!”
forrás
Egy különleges kopjafa az 1606-os zsitvatoroki békére emlékeztet. Ennek felirata: „Állították azok, akik jobban szeretik a békét, mint a háborút.” A szemközti oldalon torkollik a Dunába a Zsitva folyó. 1606-ban itt kötött békét az osztrák, a török és a magyar hadvezetőség.
A templomtól nem messze a református temetőben van Lillának, Csokonai Vitéz Mihály múzsájának a sírja.
A templomdombról „határtalanul szép kilátás” nyílik a Duna túlsó oldalára, Szlovákiára. Ez a kifejezés az almási Lovarda tulajdonosától, Juhász Istvántól származik (ezt a Shengeni határok megnyitásakor mondta), aki egyébként sok éven át aktív résztvevője volt a Tatai Patarának, hagyományőrző csapatával együtt. Az ő nevéhez kötődik az immár 20 éve hagyománnyá vált „lovasáldás”.
Ez egy Szent László korabeli szokás fölelevenítése. Karácsony másnapján, december 26-án összegyűlnek a helybeli és a környékbeli lovasok, gazdák, fogatok. Együtt imádkozunk azokért, akik a lovat békés célból tartják: munkára, sportra, gyógyító terápiára használják.
A lovasok megáldása alatt hangzik fel az ének: „Üdvözlégy, kegyes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma. Szent királyok közt drágalátos gyöngy, csillagok között fényességes csillag!”
forrás