A föld bőséges termését a hívő ember Isten ajándékának tekinti. Isten nem „csak” teremtője a világnak, hanem gondviselője is. Amikor az Úr az Ígéret Földjére vezeti az embert, akkor megélhetésének biztonságát is megígéri. A gabona és az olaj mellett a bor is a mindennapi táplálékok ajándéka lesz: „7Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben; 8olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz;” (MTörv 8). Az ember mindennapi boldogulásnak biztonságát az Isten iránti bizalmával nyeri el: „13Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki, 14földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt épp úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat.” (MTörv 11) A bizalom jutalma nem csupán a bőség, hanem a bornak az a tulajdonsága is, hogy megvidámítja az ember szívét, a hála érzését fakasztja. Így ad hálát a zsoltáros a gondviselésért és biztonságért: „13A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. 14Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, 15a szívét meg borral vidíthassa, hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. 16Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.” (Zsolt 104)

Amikor Dávidot Hebronban egész Izrael királyává teszik, örömünnepet tartanak. A nagy ünnepi lakoma Isten bőkezűségéről tanúskodik. „39Ezek az emberek mind egy lélekkel felsorakoztak, és Hebronba vonultak, hogy Dávidot királlyá tegyék. De Izrael többi része is egyetértett abban, hogy Dávidot emeljék trónra. 40Három napot töltöttek ott, Dáviddal együtt ettek és ittak. Testvéreik mindent előkészítettek számukra. 41A környékbeliek … élelmet hoztak szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon: lisztet, fügét, mazsolás kalácsot, bort, olajat, szarvasmarhát, juhot, kecskét tömegével, mivel öröm töltötte el Izraelt.” (1Krón 12)

Egy nehéz történelmi helyzetben, amikor Asszíria királya megtámadja Jeruzsálemet, a király mintegy istenként tesz ígéretet a leigázott népnek. Szavai úgy hangzanak, mintha Isten követe volna. Olyan földet ígér, amely termékenységben egyenértékű Izrael földjével. Ez a leendő jólétnek jeleire utal. „31…ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza, 32míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok.” (2Kir 18)

A bor a Szentírás embere számára, nem csak a mindennapi isteni törődés, hanem a jólét jele is. „10Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. 11A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. 12Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.” (Ter 49) Az Úr gondoskodása biztonságot ad az embernek: „6Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban! 7Sokan mondják: Ki fordul még jóval felénk? Ragyogtasd ránk arcodat, Uram, 8te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább, mintha bor és búza bőségben volna. 9Lefekszem hát és békében alszom, hiszen te biztonságot adsz nekem, Uram!” (Zsolt 4)

Az ember nem lehet figyelmetlen a kapott jó iránt, hálával tartozik a jótevőnek. Ez azonban a jótevőt újabb jóra készteti: „9Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. 10Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. 11Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. 12Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.” (Péld 3)

A bor kellemessé teszi az életet: „6Mint a smaragd pecsétkő aranyfoglalatban, olyan a dalolás a pompás bor mellett.” (Sir 32) A bor a harmonikus élet része: „18Szabadnak s munkásnak édes az élete, de mindkettőnél jobban jár, aki kincset talál. 19Neved fiak őrzik s városalapítás, de még inkább, hogyha bölcsességet találsz. Az állattenyésztés és a kertészkedés növeli hírneved, de jobban, mint ezek, egy kedves feleség. 20A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább. 21A furulya és a hárfa széppé teszi a dalt, de mindkettőnél jobban a tiszta hang.” (Sir 40)

Az ember nem mindig méltó Isten gondoskodására és ajándékaira. Ha Isten népe megtér, újra virágozni fog. Erről jövendöl Ozeás próféta. „8Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak. 9Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.” (Oz 14)