Mit jelent az igazi boldogság keresése, és annak megtalálása? Gondoljuk meg, hogy minden ember törekszik a boldogságra, ezért is vágyódunk arra, hogy egyszer beteljesedjék a maradéktalan boldogság. Sokszor úgy véljük, hogy itt a földön ez nem valósul meg, hanem majd csak az örökkévalóságban.

Ezért szoktuk az elhunytaknak kívánni az örök nyugodalmat, illetve az örök boldogságot. De ebben a világban is megtalálható a boldogság a lelki élet, illetve a természetes emberi élet összhangjában, Isten jelenlétében, a vele való barátságban. A lelki erő megtapasztalásával fellelhető a krisztusi boldogság. Ha a test szerint keressük életünk boldog pillanatait, ha a testi vágyaink beteljesítésére törekszünk, akkor ez csak felvillanó öröm, valami fellángoló szenvedély lesz, nem pedig tartós állapot, amely felemeli a lelket. A tartós öröm boldogsággá válik, segít abban, hogy életünk emelkedett legyen, és ennek élménye megsejtesse velünk magát az örökkévalóságot. A test szerinti örömök tovatűnők. Hiszen amikor vágyódunk egy ünnepi ebédre, együttlétre, vagy éhesek vagyunk, majd pedig jól laktunk, vagy netán mértéktelenséggel már túlléptünk a megfelelő testi szükségleteken, akkor már el is felejtjük, hogy mi valamiféle örömöt kerestünk. Ezzel kapcsolatban más emberi élményekre is utalhatunk, ha azt vizsgáljuk, hogy miként igyekszünk boldogok lenni itt a földön. De ez az élményszerű boldogság csak látszat érték. Lehet, hogy pillanatnyilag valami feldobott hangulatba helyez bennünket, de az előbb említett tartósságot nem adja meg. Jézus elmondja a keresőnek, hogy mi az igazi boldogság, amely lelki síkon található meg. Éppen akkor lelhető fel a boldogság, amikor nem akarjuk azt keresni, nem magunknak akarunk élményt okozni, vagy örömet szerezni, hanem másoknak. A lelki szegénység állapota függetlenné tesz az anyagi világ vonzásától. A másokra való odafigyelés, mások örömének megtapasztalása békét ad a szívünkben. Ne legyen olyan körülmény, olyan emberi feszültség, semmiféle élethelyzet, amely kizökkent bennünket az Istennel való együttlét és az emberi összhang biztonságából. Ezek a lelki síkon fellelhető boldogságok, amelyek elérésére Jézus nyolc utat jelöl meg. Ez a Nyolc Boldogság tanítása. De ezt egyetlen szempontba is belefoglalja: azok boldogok, akik Isten szavát hallgatják, s azt meg is tartják. A boldogság kezdete az életben való boldogulás. Isten bőkezűen adja ajándékait számunkra. Segít bennünket boldogulásunkban és a boldogság elérésében. Megadja a földnek bő termését. Jézus így tanít a gondviselésről: „25Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? 26Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? 27Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? 28Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, 29mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? 31Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? 32Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. 33Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! 34Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt 6) Nem véletlenül foglalja bele az Úr az Ő imádságába, a Miatyánkba azt a kérést, hogy a mindennapi kenyerünket is bátran kérjük Istentől. Ezekben a mindennapi tűnődéseinkben, hogy vajon velem van-e az Úr, segít- e rajtam, megoldódnak-e napi gondjaim, sokszor mi is próbatételt szenvedünk. Talán az Úr ezzel megakadályozza boldogságunkat? Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan arra készültünk, vagy valamit nem érünk el, amit szerettünk volna, akkor azt gondoljuk, hogy az Úr az, aki szűkmarkú velünk szemben, vagy pedig büntetni akar valamiért. Ne feledjük, az Úr mindig velünk van, minden helyzetben a javunkat szolgálja, és vezet a boldogulás és a boldogság útján. Sőt abban is segít, hogy mi is boldoggá tegyünk másokat. Erre bátorít Szent Pál: „9Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad. 10Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, 11hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra.” (2Kor) Tehát amikor az Úr, gondoskodó szeretetét megtapasztaljuk, akkor a magunk bőkezűségének lehetőségeit is észre kell vennünk. Az Úr bőkezű velünk, és ezt az isteni példát kell követnünk, így adhassuk hálajelét annak, hogy az Úr gondviselő szeretetét bizalommal fogadjuk.