Dunaszentmiklós védőszentje
ünnepe december 6.
A kisázsiai Patarában született 270 körül. A mai Törökország területén a lyciai Myra püspöke volt, melynek ma Demre a neve. 325-ben, mint myrai püspök, részt vett a niceai zsinaton.
A szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között. Egyesek szerint a gyógyszertárosok és a hajósok védelmezője volt. Segítette a szegény gyermekeket és ezért szentnek tartották őt. Csodáiról és jótékonyságáról messze földön híres főpap volt. A keleti egyház egyik legnagyobb szentje, de Európában is nagy a tisztelete, legfőként Olaszországban. 1087. május 9-én itáliai kereskedők (velencei és bari illetőségűek), mivel ezt megelőzően kereskedelmi flottájuk nagy része odaveszett a viharokban, azt gondolták, Szent Miklós védőszentjük elpártolt tőlük, ezért kalózokkal feltörették sírját, csontjait ellopatták és ereklyeként Bariba vitték. A törökök és olaszok között most is vita van a csontok visszaszállításáról, de a Vatikán már ez ügyben Bari mellett állt ki. Bariban a szentet azóta a hajó érkezése napján, május 9-én ünneplik.

Szent Miklós legendák
Miklós felnőttkoráról elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. Innen ered a Mikulás-napi ajándékozás hagyománya. Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében.

Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.

Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és felszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.

Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós-templomba egy díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról. Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot tették le az oltárra.

Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, Miklóst angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.

Önvizsgálat:
Hogyan szolgálom Istent a felebarátban?
      - Kényszeredetten vagy szívesen?
      - „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek” mondja az Úr Jézus. (Mt 25, 40)
      - Különbnek képzelem magam másoknál?
      - Hogyan viselem el, ha szolgálataimat az emberek nem méltányolják?
      - Tudok együtt örülni másokkal?
      - Mások terhét, bánatát magamévá teszem?
      - Mások java, vagy a sajátom az első?
Hogyan viszonyulok a bajban lévőkhöz?
      - Semmiféle segítséget nem nyújtok?
      - Észreveszem a kimondatlan szükséget is?
      - Kérés nélkül is segítek?

Röpimák:
Urunk, formálj minket is irgalmas szívűekké, és segítő szeretettel álljunk szükséget szenvedő embertársaink mellett.
Tedd érzékennyé, Urunk, szívünket mások szükségei iránt.
Mozdíts bennünket, Urunk, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire.
Ösztönözz minket is, hogy keressük és szeressük a rászorulókat.
Engedd, hogy önzetlen szeretet-cselekedeteinkkel hathatósan tegyünk tanúságot Rólad.
Szent Miklós közbenjárására ajándékozz meg minket az örök élettel.