Azt az ajándékot, amit az ember ad Istennek, áldozatnak nevezzük. Az ajándékozásnak több indítéka is lehet Isten iránt: hála, köteles hódolat, engesztelés, kérés kiesdése, válasz Isten ajándékozó szeretetére. Az ajándék is többféle lehet: állat áldozat, termény áldozat, illat áldozat, italáldozat, sőt egyes vallásokban emberáldozat is. Mivel a bor is, a föld más teremtményeihez hasonlóan Istentől jön, azért megvan a helye az áldozatokban. A zsidó nép számára fontos volt a naponkénti, reggeli és esti áldozat, amelyet Isten és népe közötti állandó kapcsolat kifejezéseként mutattak be. Ennek része volt az italáldozat is: „38Az oltáron ezt kell majd feláldoznod: két egyesztendős bárányt mindennap, megszakítás nélkül. 39Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat estefelé: 40hozzá egy tized lisztlángot, amely össze van keverve egy negyed hin zúzott bogyóból nyert olajjal, továbbá egy bárányhoz egy negyed hin bort italáldozatul.” (Kiv 29) Mózes általános áldozati rendelkezéseiből sem hiányzik a bor áldozata: „5Az égő¬ vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egynegyed hin borról gondoskodjék.” (Szám 15)
Izrael tizenkét törzséből a leviták törzse nem kapott az új országban földbirtokot. Ehelyett az áldozati ajándékokból részesedtek, különböző terményeket kaptak megélhetésük érdekében. Ennek a bor vagy a must is része volt: „4add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját. 5Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.” (MTörv 18) Az áldozati ajándékoktól eltérően, a szentélynek szánt adományokat minden papi család fogyaszthatta: „11Még a következő is a részed lesz: azt az adományt, amelyet Izrael fiainak lengetéssel kell felajánlaniuk, neked és fiaidnak és leányaidnak adom egyszer s mindenkorra megillető osztályrészül; mindenki ehet belőle, aki a családodban tiszta. 12Az olaj, a must és a gabona elsejét és javát, amit felajánlanak az Úrnak, (szintén) neked adom.” (Szám 18)
Amikor Sámuel, bíró és próféta, Izraelben megszületik, akkor anyja Hanna, hálaáldozatot mutat be Silóban, ahol akkor a szövetség ládáját őrizték. Az áldozati adományok között bor is szerepel. Férje biztatására alkalmas időben viszi ajándékát Istennek: „23… az asszony otthon maradt, s szoptatta a fiát, míg el nem választotta. 24Mihelyt elválasztotta, fölvitte magával, egy hároméves marhával, egy efa liszttel és egy tömlő borral egyetemben, és Silóban belépett az Úr templomába; a fiú meg nagyon kicsi volt.” (1Sám 1)
A királyok korában, Hiszkija király így rendelkezik a papi és levita osztályoknak szánt járandóságokról: „4Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez. 5Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből.” (2Krón 31)
Az áldozat akkor kedves Istennek, ha a bemutatója az Úrnak tetsző életet él, ha hűséges Isten törvényeihez. Amikor a választott nép idegen isteneknek hódol, hűtlenné válik, így méltatlan az áldozat bemutatására: „4Nem áldoznak többé bort az Úrnak, nem mutatják be neki áldozataikat. Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere, tisztátalanná válnak, akik esznek belőle. Kenyerük csak őket táplálja, az Úr házába nem vihetik be.” (Oz 9)
Aki Istennek mutat be áldozatot, az nem áldozhat idegen, hamis isteneknek. Dániel próféta a babiloni fogság idején megőrizte az áldozatokban hűségét. „2Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része. 3A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá. 4A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. 5A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.” (Dán 14)
A fogság idején Dániel és barátai a király szolgálatában álltak. Ezek az ifjak is hitükhöz hűen elutasították a tisztátalan ételeket és italokat. „3A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat. … 5A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott... 7Az udvari emberek főnöke új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hananját Sadraknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. 8Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.” (Dán 1)
