I. BOR – AJÁNDÉK
2. rész
c) Szent Imre herceg

A Tatai Kapucinus Plébánia védőszentje
ünnepe: november 5.

Szent István király és Boldog Gizella fia. 1007 körül született Székesfehérvárott. Nevelését atyja Szent Gellértre bízta. A tudós és szentéletű szerzetes nemcsak kora tudományát, hanem a mély Mária-tiszteletet is elültette lelkében. Veszprémben, a Szent György kápolnában - szent-életű mestere hatására - örök szüzességi fogadalmat tett. Atyja kívánságára ugyan feleségül vette II. Mesko lengyel király lányát, de kölcsönös megegyezéssel, testvérként éltek.
Szent István országát fiának szánta örökségül, ezért megígértette a magyar főurakkal, hogy halála után Imre lesz a király. Fiának pedig erkölcsi intelmek címen leírta a keresztény uralkodó kötelességeit, pontokba szedve: a hit és az Egyház védelmét, az igazságosságot és mértékletességet, kegyességet, és az idegenek megbecsülését.
1031-ben, 24 éves korában, egy vadkan halálra sebezte. Halála után sok csoda történt a sírjánál.
Szent László király uralkodása alatt atyjával, Szent Istvánnal együtt 1083-ban avatták szentté.

Szent Imre legendájából
Szent Imre, megelégedve kevés alvással, éjszakánként, amikor már mindenki aludni tért, s előtte, mint a király fiához illik, két gyertyatartó világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és minden egyes zsoltár végén szívének töredelmével bűnbocsánatért könyörgött. Atyja óvatosan, a fal nyílásán keresztül gyakran megfigyelte ezt, de övéi közül senkinek sem akarta elárulni.
Mindezekben meg kell gondolnunk, mily kegyesen, mily irgalommal gondoskodott Isten a mi gyarlóságunkról, mert nemcsak szóban kapjuk meg az igazság mintáját, hanem szentjeinek élete is feltárul előttünk, mint követendő, egyenes út. Tehát senkinek ne essék nehezére a szegénység, mert az Úr kiválasztja a szegényeket, amint mondja is:
"Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa" (vö. Mt 5, 3). De senki ne bizonygassa, hogy a gazdagok kirekesztendők az Isten országából, tudniillik azok, akik megkívánás nélkül birtokolják a gazdagságot.
Az Egyház az írásokban úgy jelenik meg ragyogva előttünk dicsőségben és ékességben, mint a haditábor félelmetes erejű rendje; a jó cselekedeteknek sokaságától tündöklik, és sokféle hívő nép veszi körül, hiszen a barbár népektől sem maradt távol az isteni látogatás:
"...az igét, amelyet ezer és ezer nemzedéknek adott az Úr..." (vö. Zsolt 104, 8), immár az egész világ befogadta. A hithez pedig csaknem a mi időnkben tért meg Pannónia, amely mostanáig a pogányság oktalan szokásaival volt megfertőzve, de a keresztény királynak, azaz Istvánnak buzdítására és érdemei által a hit erejében és az istentisztelet gyarapodásában nagyon sokat fejlődött.
Történt pedig egy éjszakán, hogy Imre egyetlen egy szolgája kíséretében titkon elment imádkozni az ősi templomba, amely Veszprém városában, Györgynek, Krisztus dicső vértanújának tiszteletére épült. Itt az oltár előtt imádságba merülve azon elmélkedett szívében, mi lenne az a mindennél kedvesebb áldozat, amelyet ő Istennek felajánlhatna. Hirtelen nagy fényességű ragyogás áradt szét a templom egész belsejében, és isteni szózat hangzott fel a magasban: „Kiváló dolog a szüzesség, kívánom tehát tőled szívednek és testednek szüzességét! Ezt ajánld fel nekem, és ebben tarts ki mindvégig!” Ő azonban nem hagyatkozott saját erejére, hanem mint orvossághoz, a kegyelemhez menekült, és így szólt:
„Uram, Istenem, te a világ gondviselője és az emberi gyengeség erősítője vagy, te megtöröd a fejedelmek büszkeségét, és rettenetes vagy a föld királyai előtt" (vö. Zsolt 75, 13): teljesítsd bennem szándékodat, és az ártalmas indulatokat irgalmad hatalmával oltsd ki bennem!”
Így Szent Imre abban az órában megerősítve Isten vigasztaló igéjével, ezt a titkot megtartotta szívében, és a szolgának, aki egyedül volt tanúja ennek az Istennel való társalgásnak, és a többinek is, megtiltotta, hogy haláláig e titkot valakinek is elárulják.

Ez, és még több jele az erényeknek mintegy szíve kamrájába zárva volt Szent Imrénél mindaddig, amíg csak el nem törött a korsó, és a kenetnek illata szét nem áradt.

Önvizsgálat:
Mire építettem eddig az életemet?
      - Anyagi javakra?
      - Evésre-ivásra, kényelemre?
      - Szexuális kalandokra?
      - Karrieremre? Emberi elismerésre? (1Jn 2, 16-17)
A szexualitás uralkodik rajtam?
      - Gondolataim általában e körül járnak?
      - Házasságomban ez az egyetlen szempont? (Zsid 13, 4)
      - Minden értéket feladok miatta?
      - Mások szenvednek miattam?
      - Lelkiéletem kárt szenved miatta?
Magányos perceim tiszták?
      - Dédelgetem a testemet a lélek rovására? (Rom 13, 14)
      - Rabja vagyok a lustaságnak, kényelemnek?
      - Saját testem valóban a Szentlélek temploma? (1Kor 6, 19)

Röpimák:
Urunk, Szent Imre herceg közbenjárására adj áldozatos lelkületű szenteket hazánknak.
Szítsd fel lelkünkben a szeretet tüzét, hogy áldozatos lélekkel szeressünk Téged.
Oltsd lelkünkbe az önmegtagadás és mértékletesség szellemét.
Adj, Urunk, országunknak ismét önfeláldozó, fiatal szenteket.
Hívj, Urunk, ifjakat szolgálatodra, akik hivatásukat maradék nélkül betöltik.
Szent Imre és a magyar szentjeink közbenjárására végy Magadhoz minket Országodba.

Az oldal sütiket használ működéséhez. Az oldal használatával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat.