A bortól való megtartóztatás a bibliai eseményekben és helyzetekben lehet a próbatételek elfogadásának jele, vagy az Istennek szentelt küldetés állapota. Emlékeztetés is arra az időre, amikor Izrael a pusztában meg volt fosztva az önfeledt jókedvtől, szigorú élettel közeledett Istenéhez.„1Mózes egybehívta egész Izraelt, s így szólt hozzájuk: „Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén… 4Aztán 40 évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru. 5Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok.” (MTörv 29)

A papok járandóságai között szerepelt ugyan a bor, de a papi szolgálat teljesítésekor, mint Istennek szentelt személyeknek, mégis tartózkodniuk kellett a bortól. Ez a szolgálat teljes önuralmat követelt, nevezetesen a tanításban és a bíráskodásban. „21Egy pap se igyék bort, ha a belső udvarba akar lépni.” (Ez 44) Az alkoholtilalom azzal is magyarázható, hogy szentélyben való szolgálat éberséget igényel, aki itt hibázik, az önmagát is veszélybe sodorja. Egyúttal ebben az Izrael környezetében szokásos termékenységkultusz elutasítása is látható. „8Az Úr így szólt Áronhoz: 9Amikor a megnyilatkozás sátorához jöttök, ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, akkor nem haltok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára.” (Lev 10)

Hosszú idővel a Kánaánba történt letelepedés után egy kis törzs még meg akarta őrizni a hűséget a nomád élethez, melynek során nem fogyasztottak bort: ezek voltak a rekábiták. Szerintük a földműveléssel együtt jár annak veszélye, hogy Izrael hite a kánaáni elemek révén idegen hatások alá kerül. Elhatározásuk volt: … „6Nem iszunk bort, mert ősatyánk, Rechab fia, Jonadab ezt a parancsot hagyta ránk: Sohase igyatok bort, sem ti, sem fiaitok; 7ne építsetek házat, ne vessetek, szőlőt ne telepítsetek és ne is birtokoljatok; inkább lakjatok sátrakban egész életetekben, hogy soká élhessetek azon a földön, amelyen idegenként éltek.” (Jer 35)

Ugyanígy egy aszkétikus jellegű életforma abban állt, hogy a szőlő minden termésétől tartózkodtak, az Istennek szenteltség jeleként: ezt hívják nazireátusnak. „11Prófétákat is támasztottam fiaitok között, nazirokat ifjaitok között. Vajon nem így van, Izrael fiai? – mondja az Úr. 12De ti a nazirokat borral itattátok, a prófétáknak megparancsoltátok: Ne jövendöljetek!” (Ám 2)

Ilyen kiválasztottak voltak többek között: Sámson, Sámuel vagy Keresztelő János. Az isteni akarat már születésük előtt kiválasztotta őket az Úr szolgálatára. Sámson születésének ígéretéről ezt olvassuk: „2Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke. 3Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: Magtalan vagy és nincs fiad. 4Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, 5mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.” (Bír 13)
Sámuel anyja, Hanna, felajánlja leendő gyermekét az Úr szolgálatára. „11Fogadalmat tett, és így szólt: „Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.”… Éli részegnek vélte Hannát, 14ezért így szólt hozzá Éli: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!” 15De Hanna ezt válaszolta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt.” (1Sám 1)
Gábor angyal a következőt jövendöli gyermekéről Zakariásnak, Keresztelő János apjának: „14Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. 15Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. 16Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.” (Lk 1) Jézus maga igazolja, hogy ez így is történt: „33Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt beszélitek róla, hogy ördöge van. 34Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.” (Lk 7) A nazireátus, a papi törvényhozás szabályai szerint, ideiglenes fogadalom eredménye is lehetett. „1Ezt mondta az Úr Mózesnek: 2Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát, 3tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie. 4Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem.” (Szám 6)