Minden ember megismételhetetlen egyedi életet él. Egyikünkből sincsen másodpéldány. Mindenkinek megvan a saját küldetése a világban. Emberi természetünkből adódik, hogy közünk van a másik emberhez. Közösségi létezők vagyunk. Isten teremtményei között vannak olyanok, akiknek nincsen testük, csak szellemi lények, akik küldetést kapnak az emberhez. Ők az angyalok, akik Isten környezetében örökké léteznek. Nevükben rejlik küldetésük: követ, Isten hírnöke. Amikor ember kap küldetést Istentől egy másik emberhez, akkor prófétáról vagy apostolról beszélünk.

A próféta szó jelentése: valakinek a nevében beszélni vagy valaki szószólója. Általános értelemben: olyan személy, aki kapcsolatba lép Istennel, majd az Ő nevében beszél, és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból.

Az apostol szó jelentése pedig: küldött. Úgy tűnik, hogy ez a három küldetés alapvetően ugyanazt a feladatot jelenti: Isten küldi az embert a másik emberhez, felelős vagyok a másikért. Az embernek arra is van lehetősége, hogy csatlakozzon az angyalok szolgálatához. Ők megengedik azt, hogy szolgatársaik legyünk, hogy Istent dicsőítsük, imában, közösségben, az Úr szándékainak szolgálatában, a tetteinkben, amelyekben Isten akaratát követjük. Az angyalok olyan küldöttek, akik az emberekhez jönnek Isten üzenetével, támogatásával, mellettünk állnak, oltalmaznak.

Vannak kifejezetten Őrzőangyalok. Segítenek bennünket, és bevonnak minket az égi istendicsőítésbe. A keresztény istentisztelet őrzi és imádkozza a bibliai angyali karok háromszor szent szózatát, ahogyan Izajás írja látomásában: „1…láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. 2Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel lebegtek. 3És harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Iz 6)

Az angyalok olyan küldöttek, akiknek nincsen testi valóságuk. Az embernek van anyagi valósága, mi emberek testben és lélekben teljesítjük emberi küldetésünket, ezért az emberre inkább a prófétai vagy apostoli küldetést vonatkoztatjuk. Ilyen küldetésre mindenkinek van lehetősége, mert nem magányos az életünk ebben a világban. A Biblia ószövetségi időszakában a prófétai küldetés a jellemző. A próféták az Isten nevében szólnak vagy írnak, az Úr külön meghívja, kiválasztja őket az emberi világból, és küldi az Ő üzenetével népéhez, az emberhez. Van olyan próféta, aki önként jelentkezik az Úr szolgálatára, mint Izajás: "8Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6) Jeremiás pedig arra hivatkozik, hogy az Úr már születése előtt kiválasztotta őt: "4Így szólt hozzám az Úr: 5„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” (Jer 1)

Az Újszövetségben ismét másként nevezzük az angyali küldetést: apostolság. Azért utalhatunk vissza az angyalok világába, mert minden Istentől jön a mennyei világból, a mi emberi küldetésünk is fölülről való. Igaz, nem olyan sajátos és egyedi értelemben, mint az Jézus Krisztusé, az Isten Fiáé, aki a mennyből szállott alá, és megtestesült, mint örök Isten. A mi küldetésünk Jézus megbízásából ered. Az apostoli küldetés sajátossága, hogy a krisztusi ember, aki most a megváltott világban él, már egy beteljesedett üdvtörténeti örömhírnek a küldötte.

A próféták az Ószövetségben a helyes életre, Isten szándékaira hívták fel a figyelmet, intő szavaik a megtérést sürgették, ezért ismételten felidézték Isten jóságát népe iránt. Az újszövetségi apostoli küldetésben a megváltott ember az Isten Fiától az Ő győzelmének örömhírét kapja, ezt kell hirdetnie. Ehhez küldetési parancs is társul, az úgynevezett missziós parancs.

Jézus mondja tanítványainak: „15Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16) Jézustól nem csak a kiválasztottak kapják meg az apostoli küldetést, hanem mindazok, akik hisznek benne, minden krisztusi ember, minden keresztény. A krisztusi hit megvallást kíván, ezt nem lehet csak a szív mélyén őrizni. Ezért nevezi a bölcs magyar nyelv a hit világát vallásnak.

Az evangéliumi üzenetnek vannak felelős, felszentelt tolmácsolói, az apostolutódok, püspökök és papok. De az örömhír továbbadásának küldetését minden megkeresztelt ember megkapja, aki osztozik Jézus egyetemes papságában. Ami apostollá teszi a krisztusi embert, az már a beteljesedett jó hír, beteljesített megváltó küldetés. A megváltás egészen más állapotba emelte az emberiséget, mint a korábbi történelmi időszakban, amíg várták a Megváltót. Jézus legyőzte a bűnt, a sátánt, a halált, megújította az emberiség életét. Az Ő győzelmének, az örök üdvösség jóhírének foglalata az Evangélium, amit mindenkinek, aki Krisztushoz tartozik, hirdetnie kell.