Aranyszájú Szent János püspöknek Az első korintusi levélről mondott szentbeszédeiből
A szent kereszt tanulatlan emberek révén győzött, mégpedig az egész földkerekséget győzte meg. Nem jelentéktelen dolgokat hirdetett: Istenről szólt, az igaz vallásról, az evangélium szerint való életről és az eljövendő ítéletről. Az egyszerű, tanulatlan embereket mind bölcs emberekké tette…
Hogyan nyilvánult meg ez a nagyobb erő?
Úgy, hogy az egész világot meggyőzte, és mindenkit arra kényszerített, hogy állást foglaljon. A Megfeszítettnek nevét számtalan ellensége akarta kiirtani a földről, és éppen az ellenkezője következett be: ez a név diadalmasan fennmaradt, sőt egyre nőtt a híre, ellenségei pedig elbuktak, és utolérte őket a pusztulás.Bár élők viseltek hadat a Megholttal szemben, mégsem értek el semmit…
Mert ugyan honnan is juthatott volna tizenkét embernek eszébe, hogy ekkora vállalkozásba kezdjen? Olyan tizenkét embernek, akik tanulatlanok voltak, akik ki sem mozdultak a tavak, folyók és eldugott falvak világából. Akik azelőtt talán életükben sem láttak nagyvárost, városi forgatagot, most üzenjenek hadat az egész földkerekségnek? Volt, aki megírta róluk, mégpedig kertelés nélkül, legkevésbé sem akarva palástolni bűnüket, hogy gyávák és kislelkűek voltak. Mekkora bizonyság ez az igazság mellett!

Mit is írtak meg tehát róluk? Azt, hogy amikor Krisztust elfogták, egyszerre megfeledkeztek sok csodájáról, elfutottak; aki pedig az első volt a tizenkettő közül, még meg is tagadta Urát. Hogyan magyarázzátok meg azt, hogy akik Krisztus életében a zsidók támadására egyszeriben összeomlottak, ugyanazok akkor, amikor már Jézus meghalt, és eltemették, és amint ti mondjátok, fel nem támadt, tehát nem is intézett hozzájuk bátorító szavakat, nem lelkesítette őket, igen, akkor fogtak hozzá, hogy az egész mérhetetlenül nagy földkerekséget meghódítsák?
Vajon nem mondhatták volna-e egymásnak: „Micsoda?! Önmagát nem volt képes megmenteni, hát majd megvéd minket? Életében önmagán sem segített, hát majd halálában fog mellénk állni? Életében egyetlen népet sem hódított meg, mi pedig majd, nevére való hivatkozással, meg fogjuk győzni az egész világot? Ilyesmit nemhogy megtenni, de csak elképzelni is, ellenkezik a józan ésszel!”

A Diognétoszhoz írt levélből
Keresztények a világban
A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. Tanításukat nem okoskodásból vagy kíváncsi emberek izgágaságából merítették, és semmi emberi bölcselkedésre sem esküsznek, mint sokan mások… Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek… Ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való; a keresztények is itt vannak a világban, de ők sem e világból valók… A halhatatlan lélek mulandó hajlékban lakozik; a keresztények is e mulandó világban zarándokolnak a mennyei örökkévalóságra várva.

Önvizsgálat:
- Fölfedeztem-e már életem célját? Feladatomat? Hivatásomat?
- Mi – vagy – ki a legfontosabb nekem?
- Ügyeimben az Isten akarata az első nekem?
- Hogyan viselem el, ha mások bírálnak engem?
- Hajlandó vagyok Istenre bízni az életemet?
- Szeretem Istenemet?
- Ha ajándékot vagy anyagi segítséget nyújtok másoknak, akkor
      - A legjobbat adom?
      - Vagy a silányabbat?
      - A legsilányabbat?
- Szavainkról is számadással tartozunk. (Mt 12, 36)
- Beszédem, megjegyzéseim építenek?
      - Haszontalanok?
      - Károsak?

Röpimák:
Tégy figyelmessé minket, Urunk, hogy meghalljuk, és szívünkbe fogadjuk igéidet.
Engedd, hogy általunk is terjedjen evangéliumod.
Növeld bennünk, Urunk, az eljövendő élet vágyát.
Erősítsd reményünket, hogy a megpróbáltatások között is hűségesek maradjunk.
Ösztönözz minket, hogy minden cselekedetünk őszinte szeretetből fakadjon.
Tedd vonzó példává életünket, hogy testvéreinket Hozzád vezethessük.
Add meg a hit kegyelmét azoknak is, akik még nem ismernek Téged.
Erősíts minket, Urunk, hogy tudjunk ellenállni a kor hitetlen szellemének.
Add, hogy bizalmunk megerősödjék, és betölthessük hivatásunkat.