Emberi jelképeink sorában a szeretet jelképe a szív. Manapság az okos telefonok apró üzenet-jelei között is megtaláljuk, ezekkel szeretet érzést tudunk továbbadni. Kis szívet rajzolunk vagy küldünk azoknak, akiket szeretünk, akiknek jót kívánunk, akikkel összetartozunk, vagy valami örömet akarunk szerezni nekik. Ősi emberi jel a szív. Vásári forgatagokban, búcsúkban tükrös mézeskalács szíveket készítenek és árulnak. Sok más ábrázolható jele is lehet még a szeretetnek. A legfontosabb jel azonban a mi szeretetet hordozó magatartásunk. Az emberi szeretet Istenből táplálkozik. Az isteni szeretet az ember életének lényege és boldogsága.
János apostol írja első levelében: „16Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. ” (1Jn 4)
Amikor Jézus meghívja az embert az isteni életbe, akkor saját szívére utalva kifejezi gyöngédségét, elvezet minket az Isten szeretetébe. Meghív bennünket a vele való közösségbe, és így az embernek felüdülést, megerősítést kínál. „28Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11) Jézus saját példáját mutatja meg a szeretetre. „29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Mt 11) Jézus, amikor az ő szívére, a szív fontosságára utal, akkor felemeli a szív jelentőségét a biológiai valóságból és az emberi eszmerendszerből. Nem csak a dobogó szívű ember földi életére gondol, vagy arra az emberre, aki odaadja szívét másoknak, hanem az isteni lényegre irányítja a figyelmünket. Tanítást ad arra vonatkozóan, hogy mi a szeretet. Mikor mondhatjuk azt, hogy szeretetben élünk? Jézus lelkületével és magatartásával ad választ a szeretet kérdésére. A szelídség és az alázatosság az a magatartás, amely segít minket szeretetben élni. A szelídség jelentése: nem önmagamat akarom érvényesíteni, nem akarok erőszakosan mások fölé kerekedni, nem akarok elnyomni, eltiporni másokat. Szelíden, az odaadás szellemével fordulok mások felé. A szelídség adni akar, nem birtokolni. Önmagát kínálja föl mások számára, és nem akar senkit meghódítani.
„5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5) Az alázatosság a szolgálatkészségre utal. Aki alázatos, az rendelkezésére akar állni másoknak, idejét, erőit mások javára fordítja. Jézus nem uralkodni akart, hanem szolgálni. „28Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.” (Mt 20) A szolgálat lelkületéhez hozzátartozik a lehajlás, az elesettekhez való odafordulás, készség a jócselekedetre. „6Jézus Krisztus…Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, 7hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez… 8Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ” (Fil 2)

Mit jelent az, hogy szeretjük egymást? Nem azt jelenti, hogy teli vagyunk érzelmekkel, mindenkit a szívünkre akarunk ölelni. Azokat szoktuk a szívünkre ölelni, akik érzelmileg közel állnak hozzánk, akikkel valós szeretetkapcsolatban vagyunk. Ennek megvan a maga természetes emberi alapja és rendje a családban, baráti és ismerősi körben.
Különböző fokozatban szeretjük egymást, de a szeretet jóval túlmutat ezeknél a kapcsolatoknál. A szeretet minden ember felé elfogadást jelent. Azok felé is, akikhez nincs érzelmi kötődésünk. Érzelmi töltés nélkül is el tudjuk fogadni mások létét. Azt, hogy ő is van, létezik, vannak sajátos értékei, vannak hibái, hiányosságai. Képesek lehetünk igent mondani mások létezésére, személye valóságára és annak jellemzőire. Elfogadhatjuk mások értékeit, segíthetjük kijavítani hibáit, pótolni hiányosságait.
Az elfogadás az a magatartás, ami megvalósítja a szeretetet. Mindezzel ellentétben a hatalomvágy, a gőg és irigység megmérgezi bennünk a szeretetet. Mások létének megtagadása, a harag pedig elválasztja az embereket egymástól. Ha Istenből táplálkozik szeretetünk az emberek felé, akkor mi is képesek vagyunk megélni az igazi szeretetet, mert Isten képmásai vagyunk. Jézus Krisztus, az Isten Fia emberré lett, és emberi példájával megtanított az igazi szeretetre.
A szeretett tanítvány János biztatóan írja: „7Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. 8Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. 9Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk… 11Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4)
Fontos tisztáznunk magunkban a szeretet fogalmát, hogy valódi szeretetben éljünk. A szeretet nem csak érzelem, szenvedély, vágyódás valaki után.
A szeretet jellemzői az odaadás, elfogadás, szolgálat. Az ember legyen ajándék mások számára, Szent Pál példájával: „35Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20)