Isten minden jónak a forrása. Amikor az ember megtagadja a jónak ajándékozóját, akkor bűnt követ el. A bűn Isten jóságának megtagadása. Csak úgy lehet méltó az ember Isten jóságára, ha bízik benne, és benne tiszteli a föld termésének egyedüli adományozóját. „13Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki, 14földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat. 15Adok majd füvet is legelődön jószágod számára és magad is jóllakhatsz majd. 16De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok és ne boruljatok le előttük!” (MTörv 11) Az ember szabad akarattal tud hitvallást tenni Isten mellett, de meg is tagadhatja őt. Számolnia kell azonban a következményekkel: a büntetéssel és a jutalommal. A bűnbánat magatartása elháríthatja a büntetést, és előkészítheti a jutalmat is. A legnagyobb jutalom a megújulás, újrakezdés lehetősége. Ez vonatkozik az emberi személyre és a közösségre egyaránt. Az Úr megszabadítja az embert a rossztól. „25Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet. 26Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.” (Iz 49) Az Úr harcol övéiért, népe ellenségei büntetésként úgy isszák a vért, mint a bort. Azonban, akik megmenekültek, azok itala édes borrá válik. „15A Seregek Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. 16Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét a saját földjén. 17Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!” (Zak 9)
Az újbor emlegetése Joelnél a megújulás reményét hordozza. „19Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: „Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket. ” (Jo 2) „18Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét.” (Jo 4)
Az Úr megszünteti a visszaélést, amelyben az ember árucikké változott, lányt adtak borért. 1„Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt; amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat. 3Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak.” (Jo 4) A zsoltáros a bor mellől felkelő harcosként mutatja be az Urat. „65De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől. 66 Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk. 67József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.” (Zsolt 78) A bódító borra való utalás a népre nehezedő próbatételt fejezi ki. „4Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik. 5 Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk.” (Zsolt 60)
A hegyvidék, ahol Moáb lakott, kívül esett a nagy kereskedelmi útvonalak területén, így az országot elkerülték a támadások, gondtalanul élhetett. Akit akar az úr, azt megoltalmazza. Ezt a boldog állapotot Jeremiás a bor fejtéséhez hasonlítja. A nyugodtan érni hagyott bor a jólét és a gazdagság jele. A seprő, az érés folyamán az edény alján lerakódott üledék, nem okoz zavart a nemes bor érésében. „11Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt.” (Jer 48) A fogság után a perzsa uralkodó Ezdrás papot bízta meg, hogy Jeruzsálemben az istentiszteletet és a civil élet minden kérdését Mózes törvénye szerint szabályozza. Az újjáépítési folyamatban nagy mennyiségű bor jelzi a megújulás lehetőségét.
„20Amire még szükség lesz Istened házában – neked kell róla gondoskodnod –, azt megkapod a királyi kincstárból. 21Magam, Artaxerxész király, megparancsolom a folyamon túli összes kincstárosnak: Amit csak kér tőletek Ezdrás pap, az ég Istene törvényének titkára, azt mind adjátok meg: 22100 talentum ezüst, 100 kor búza, 100 bát bor, 100 bát olaj erejéig, sót pedig korlátlanul. 23 Amit az ég Istenének házáért parancsol, azt mind pontosan meg kell tenni az ég Istenének, nehogy a harag rászálljon a királynak és fiainak országára.” (Ezd 7)
A zsidóság szokásainak és törvényeinek biztosítása így a pogányokra is áldást, bőséget hozott.
