A Szentírás nem egy helyén az Úr úgy mutatkozik be, mint fazekasmester. A Biblia első lapjain, már fazekasként tevékenykedik, kézművesként mutatkozik az Úr, aki a föld porából, anyagából, agyagából formál valamit. Először is létrehozza a teremtett anyagi világot, majd pedig az anyagból megformálja az embert. „ 4Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, 5még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. 6Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egész felszínét. 7Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2) Kifejezetten az ember teremtésénél, Ádám megalkotásánál mutatkozik így az Úr, hogy a föld anyagából megformálja az embert. Tragikus az ember sorsában a szerető Isten ellen fordulás, az ősbűn elkövetése. Isten büntetése a testi halált követően visszarendeli az embert a porba. „19Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3) Maga az Ádám név is a föld anyagára utal. Ádám annyit jelent: „az ember”, „földből való”, „vörös színű”. A teremtés leírása itt emberképű Istent állít elénk. Ez a megközelítés Istent kézműves, fazekas vagy keramikus tevékenységgel mutatja be. Arra utal, hogy az Úr mindent megtehet, amit Ő akar. Szabad az alkotásaiban, szabad abban, hogy mit, kit, és milyennek teremt. Amikor erre gondolunk, ne csak fizikai módon, és érzéki módon gondolkodjunk, hanem lelkileg és személyes értelemben is. Arra kell felfigyelnünk, hogy Isten velünk kapcsolatban is megformálja szándékait, megformálja bennünk azt, amilyennek elgondol minket, és tudja, kinek szán bennünket itt a földi életünkben, hogy milyen küldetést bíz ránk, milyen feladattal ajándékoz meg minket. Isten úgy munkálkodik tehát, mint egy fazekas.
Jeremiás próféta mutatja be Isten teremtő szabadságát, amely mind a népekre mind a személyekre hat. „1Így szólt az Úr Jeremiáshoz: 2„Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.” 3Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. 4És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. 5Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 6Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? – mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!” (Jer 18) Ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellett volna, az a mi hiányosságainkon múlik, hiszen Istenben nincs semmi tökéletlenség. Az nem fordul elő, hogy az Úr elhibázna valamit, vagy selejtet gyártana. Ha valami nem úgy alakul, ahogy azt Isten gondolja velünk kapcsolatban, akkor tud mást is formálni. Pontosabban ad új lehetőséget. Ne büntetésre gondoljunk, mintha félredobná az Úr a selejtest, hanem újra munkálja. Megmarad az alapvető esély arra, hogy valami újat is kihozzunk magunkból. Ilyen módon kell a fazekas Teremtőre gondolnunk, aki megadja az új esélyeket, újjá tud minket formálni, újjá tud minket teremteni, vagyis ez az újabb, és újabb esélyeinknek lehetősége, amelyekkel az Úr megajándékoz minket. Újra gondolhatjuk az emberi feladatainkat, helyrehozhatjuk elrontott dolgainkat, és segítséget kapunk ehhez. Soha nem reménytelen az ember élete, soha nem esélytelen, soha nem helyrehozhatatlan a küldetésünk, mindig visszatérhetünk Isten eredeti szándékaihoz. Forduljunk bizalommal a mi fazekasmesterünkhöz, a mi Teremtőnkhöz, aki ismételten, és nap, mint nap megadja a helyreigazításnak, az eredetihez való visszatérésnek a lehetőségét, mindig megújulást kínál.
A fazekas Teremtő bele lehelte a porból alkotott emberbe az élet leheletét. Most a Szentlélek vezetésével segít abban, hogy szándékai szerint, jó lelkiismerettel éljünk, és művei tökéletesre sikerüljenek. Illés prófétának Isten enyhe szellő fuvallatában mutatta meg magát. Ez lehet mai értelmezésben a Szentlélek működése. Nem földrengésben, viharban, vagy tűzben, vagy egyéb látványos kitörésekben, hanem szelídségben, fuvallatban szólítja meg, és érinti meg Isten az embert. Ezt Jézus lelki síkon mutatja be az ember számára. Igazolja azt, hogy az Istennek a mi belső világunk a fontos. A Lélek működése a szél hatásaival ábrázolható. „8A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3) A Szentlélek a szívünk mélyén, a belső világunkban, szívünk otthonában érint meg bennünket, itt tud bennünk lakást venni. Egyúttal ez az a hely, ahol az Istennel találkozhatunk, rendezhetjük életünk dolgait és döntéseit. Jézus a belső szándék fontosságát hangsúlyozza. Ha belül meghoztuk a döntést, akkor annak megfelelően cselekszünk. Helyes, hogyha minden döntésünket a szívünkben, Istennel való beszélgetéssel, rövid imával, lelkiismeretvizsgálattal hozunk meg.