A szőlőhöz és borhoz hasonlóan a búza bő termése is a jólét jele. Isten tápláló szeretetére utal. Sajátos értelemben vonatkozik az ember személyes küldetésére, emberi életének értékére. „17Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.” (Zsolt 81) Itt a földi életben együtt élnek a jók és a rosszak, a hívők és a nem hívők, az isteni életre törekvők és az evilágiak, a világosság fiai és a világ fiai. Jézus példabeszéde a búzáról és a konkolyról, ezt tárja fel.
„24A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. 25Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. 26A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. 27A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? 28Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? 29Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! 30Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” (Mt 13)

A krisztusi élet alapelve: nagyobb öröm adni, mint kapni. Krisztus követőjének önmagáról elfeledkezve, önzetlen életet kell élnie. Jézus figyelmeztetése arra utal, hogy csak a másokért élő ember élete lesz hasznos, értékes és örökkévaló. „24Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. 25Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. 26Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.” (Jn 12) Az emberi lét számadása az Újszövetségben az aratás képében jelenik meg. A beérett, önmagát megsokszorozó búza átadja az ítélő bírónak termése gazdagságát. „Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. 36Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. 37Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet és más arat. 38Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok.” (Jn 4)
Szent Pál a jótettek jutalmát aratásként írja le. „Amit az ember vet, azt is aratja. 8Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. 9Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. 10Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.” (Gal 6)

A búza a kenyér alapja, a szőlő pedig a boré. A kenyér az alapvető mindennapi emberi táplálék, a bor pedig inkább az ünnep itala. A Szentírásban ez a kettő sokszor együtt jelenik meg. Amikor Ábrahám és egy kánaáni városállam királya, Melkizedek találkoznak, akkor a felséges Isten szolgája kenyeret és bort ajánl fel. „17Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). 18Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. 19Megáldotta és így szólt hozzá: 20„Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. És áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.” (Ter 14)
Jézus az Utolsó Vacsorán kenyeret és bort vesz kezébe, azt teszi testévé és vérévé. A kenyér megtörése és megosztása a sorsközösség vállalásra, a közös ital, a bor a testvéri összetartozásra utal. Jézus követői számára szoros, belső életközösséget kínál fel. Erről szól a szemléletes szőlőtő-szőlővessző hasonlata. Aki követője, barátja akar lenni, annak Jézusból kell életet merítenie, belőle kell élnie. Ez a lelki, szellemi, hitbeli összetartozást jelenti.
„1Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. 2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. 3Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. 4Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. 6Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég… 15Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15)