Érdemes eltűnődnünk a szolgáló szeretet jelentőségéről, ezen belül is az asztalszolgálatról. Tudjuk, hogy valakit asztalunkhoz ültetni, vendégül látni, többet jelent annál, minthogy ennivalót adunk számára. Egyébként is, mást jelent ez a két szép magyar szó pár, hogy enni vagy étkezni, inni vagy poharazni. Enni azt jelenti, hogy táplálékot veszünk magunkhoz, hogy éhségünket csillapítjuk. Legyen erőnk a munkánkhoz, feladatainkhoz.
Amikor azt mondjuk, hogy étkezünk, annak mindig van valami ünnepi jelentősége. Az ember egyedül is étkezhet, amikor szépen megterít önmagának, mintha mások is lennének körülötte. Megadja a módját, és saját maga is ünnepi hangulatba helyezkedik. Egyébként a hívő ember soha nem étkezik egyedül, főleg, ha imádkozik étkezés előtt, mert meghívja Jézust vendégségbe. Természetét tekintve az étkezés mindig közösségi jellegű. Elmondhatjuk azt is, hogy az ember számára az étkezés, vagyis a közös asztal mindig ünnep. Akkor is, hogyha nincsen valami ünnepi alkalom, akkor is, hogyha nem esik ünnepnapra az együtt elköltött ebéd vagy vacsora. Az együttlét mindig ünnepi hangulatot ad azáltal, hogy vannak körülöttünk emberek, hogy vannak társaink. Akár családtagjaink, akár munkatársaink, vagy vendégeink. Ezek mindig ünnepi alkalmat jelentenek. Ezeket az ital fogyasztásáról is elmondhatjuk, bár az evés-ivás, étkezés és poharazás általában mindig együtt jár. Inni azt jelenti, hogy szomjúságunkat oltjuk. Poharazni pedig általában együtt szoktunk másokkal, és ebben ugyancsak közösségi megnyilvánulást látunk.
Ezeknél a gondolatoknál érdemes felidéznünk az evangéliumi Márta és Mária alakját és szolgálatát. „38Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 39Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta szavait. 40Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” 41Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 42pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” (Lk 10)
Márta Jézus látogatásakor azt kifogásolja, hogy testvére hagyja őt egyedül szolgálni. Szolgálat nélkül, az asztalszolgálat nélkül nem valósulna meg az étkezés, vagy az ünnepi együttlét. Vendéglátásnál gondoskodunk arról, hogy étel meg ital kerüljön az asztalra. De mit érne ez a szorgoskodás akkor, hogyha a jelenlévők csak ott ülnének, és hallgatnának. Ha nem osztanák meg saját magukat is egymással, gondolataikkal, beszélgetésükkel, eszmecserével, vagy örömeik feltálalásával, akár gondjaik odahelyezésével. Ezért mondja Jézus, hogy Mária a jobbik részt választotta.
Beláthatjuk, hogy az asztalszolgálat, a felszolgálás, valamint az egymásra való odafigyelés, a vendégekkel való törődés egyformán fontos. Itt a földi világban nem mellőzhetjük a tevékenykedést, mert ahhoz, hogy étel kerüljön az asztalra, ahhoz sokat kell fáradozni. Figyelmességet igényel az ünnepi ital kitöltése is. A vendéget kínálni szokták. Arra is felhívjuk az asztaltársaság figyelmét, hogy vegyen bátran és fogyasszon. Legyen hasznára az étel, és emberi, lelki javára is váljon.
Tudta ezt Márta, ezért szorgoskodott. Amikor már több a munka, több a feladat, akkor már segítségre is szorul a felszolgáló. Akkor érthetetlenné válik, hogy a másik csak ül, és hallgat. Mégis miért választotta Mária a jobbik részt? Jézus már a végső dolgok szerint értelmezi az asztalközösség állapotát. Olyan vendégség előre vetítésével, amely majd a végidőben, és az örök boldogságban valósul meg. Jézus elfogadta az emberi asztalközösségeket, elfogadta Márta, Mária és Lázár családi közösségét, ahova nagyon sokszor elment Betániába.
Amikor barátja, Lázár meghal, Márta siet Jézus elé és kéri segítségét. „ 21Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. 22De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” (Jn 11) Ekkor teljesül Jézusnak a csodája, amikor megteszi, amire Márta hittel kéri. Jézus feltámasztja Lázárt. Később még egy vendégségről ír az Evangélium Betániában, Jézus kereszthalála előtt. „1Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. 2Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. 3Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával.” (Jn 12)
Itt a figyelem Mária alakjára, sajátos szolgálatára irányul. Mária az, aki tevékeny szeretettel szolgálja ki Jézust, mert fog egy adag illatos olajat, és megkeni vele Jézus lábát. Lám, hogy találkozik a hitbeli szeretet, az odafigyelés, és a szolgáló szeretet, vagyis a tevékeny szeretet Márta, és Mária alakjában. Mindkettőt mindketten megteszik, és így lesznek annak a végidőnek az előhírnökei, amelyről azt ígéri Jézus, hogy ő majd ott issza az örök élet borát. Akkor majd az Úr lesz az, aki felszolgál hűséges szolgáinak.
