Jézus, az Isten Fia, a bűnt kivéve, mindenben vállalta az emberi élet nehézségét és örömét. Szerette az emberi társaságot, közösségteremtő vendégségeket. Volt, aki ezért megszólta őt. „ 19Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja.” (Mt 11) Első csodáját egy lakodalomban tette, amikor segített a bajba jutott násznépen, a vizet borrá változtatta. „ 1Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. 2Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. 3Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” 4Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” 5Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”… 9Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, 10s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” (Jn 2) A kánai menyegző csodája két fontos üzenetet vetít előre. Az egyik, hogy Jézus kenyér és bor lakoma keretében marad együtt tanítványaival a világ végéig. Ezzel jelzi a szentmiseáldozat alapításának szándékát. A másik előrejelzés az örök életre utal. Az üdvösség állapota önfeledt vidám együttléthez hasonlítható, mennyei lakoma lesz. Az Utolsó vacsorán is utal erre Jézus. „25Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.” (Mk 14)

Amíg Jézus itt járt a földön az emberi közösségben, az alatt élvezhették az emberek a mennyei lakoma hangulatát. „14Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” 15Jézus így felelt: „Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek... 17Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.” (Mt 9)

Az örök élet és boldogság olyan lesz, mint egy önfeledt családi együttlét, amelyben a családtagok félelem nélkül biztonságban érzik magukat. Olyan ez, mint egy születésnapi ünnep, karácsony vagy házassági évforduló. Az atyai ház képében a vidám lakomát is megsejtjük. Éppen az Utolsó vacsorán hivatkozik erre Jézus. „ 1Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” 5Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” 6„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14)

Az örök boldogságban valóra válik Izajás próféta jövendölése. Az élet legyőzi a halált. Ennek örömére az ember színbort és finom falatokat fogyaszt. „6A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 7És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. 8Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. 9Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!” (Iz 25)

Az ember egész földi életében boldog messiási lakomára vágyik. Ez már nem a vándorló élet állapota, az út viszontagságainak bizonytalansága, hanem önfeledt együttlét Istennel és szeretteinkkel. „1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. 2Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. 3Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. 4Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, és így ami halandó, azt elnyelje az élet.” (2Kor 5) Az ember vágyát a halhatatlanságra Isten beteljesíti. „25Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.” (Jn 5) A mennyek országa már itt a földön is köztünk van. Nem hely ez, hanem állapot. A szeretetben élők és Istenhez tartozók állapota. „23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. 24Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4)