Református templom - Tata
A török hódoltság idején, 1608-1612 közötti években Tata az Alföldről jómódú, öt évig adómentességet élvező, református magyarokkal települt újra. Birtokukba vették az elhagyott Szent Balázs templomot, a vele szemben lévő iskolát és a tanítói lakást. Első iskolamesterük Péczeli Király Imre volt. Az 1620-ban megszervezett prédikátori állást, valamint az 1652-ben létrehozott tatai esperességet Mányoki Mihály töltötte be. Nehéz évek vártak az ellenreformáció idején a tatai reformátusokra. 1674-ben elvették tőlük a templomot, az iskolát és a paplakot. Három évig szünetelt a reformátusok vallásgyakorlata.
Az új földbirtokos, Csáky végül megengedte, hogy megnyissák iskolájukat. Az elvett templom helyett 1677-től a földbirtokos által kijelölt helyen fából és sövényfonásból templomot építhettek.
A 18. század elejétől a tatai református gyülekezet sok megpróbáltatáson ment át – mert az 1681. évi törvény szerint Tata nem artikuláris hely – templomukat az 1750-es évek közepén elvették, prédikátorukat és tanítójukat elüldözték és 1759. augusztus 24-én a katolikusok, mivel a templom fából és sövényből készült, fejszékkel földig rombolták. A szomorú események után a tatai gyülekezetet huszonnégy évig megfosztották a vallásgyakorlástól.
II. József a „Türelmi rendeletét” 1781. október 25-én adta ki, melynek alapján a tatai református gyülekezet 1783. július 27-ével megkapta a vallásgyakorlás jogát. Ezzel egy időben Szentgyörgyi Józsefet (1783-1795) a tatai református gyülekezet megválasztotta lelkipásztorának. A kőből épült, ma is meglévő templomot 1787. május 20-án, a 30 méter magas tornyot három haranggal 1793-ban szentelték fel. 1825-ben készült el a szószék.
Vecsey Károly 1827-től kezdődő 30 éves lelkipásztorkodása idején megépült az orgona, az Úrasztala és a keresztelő medence. 1871-ben három új harangot öntettek, az elhasználódott, s a kor igényeinek sem megfelelő három korábbi harang helyett.
A 20. század elején új lelkészlakást, négy tantermet és három tanítói lakást építettek. 1916-ban a három harangból kettőt katonai célokra elrekviráltak. A gyülekezet közadakozásból 1922-ben, pótlásként két új harangot avatott fel. Színdarabok és különböző összejövetelek megtartására 1940-ben a parókia mellé gyülekezeti otthont építettek. Ebben az időszakban rendkívül eleven gyülekezeti élet folyt a KIÉ-ben (Keresztyén Ifjúsági Egyesület), valamint a lánykörben.
Az 1948-as átrendeződés a tatai gyülekezetet sem kerülte el. Államosításra került általános iskolája, valamint a hozzá tartozó épületek. Ugyancsak elvették az 1947-ben vásárolt épületet, az egykor kamalduli rendháznak szánt házat, amiben egy esztendeig diákotthont tartott fenn az egyházközség. A kommunista, szocialista rendszerben lelkészlakása, imaháza és temploma maradt meg a gyülekezetnek. A gyülekezeti élet színességét is folyamatosan megszüntette az akkori államrend.
1989-től kezdve az enyhülés évei következtek. Újraindult a KIE, megkezdődött az iskolákban is a hitoktatás. Komoly ifjúsági munka zajlott, amelyben fiatalok kerülhettek közel egyházközségünkhöz. 1991 után fokozatosan kerültek vissza a kárpótlási törvénynek megfelelően az államosított épületek a gyülekezet használatába.
A 21. század újabb változásokat hozott. 2003-tól kezdve, az akkori művészeti iskolai átvételt követően, intézmény fenntartóvá is vált a tatai gyülekezet. Jelenleg Családi Napközi, Óvoda, Művészeti Iskola, Neszmélyen Általános Iskola, valamint Gimnázium van a gyülekezet fenntartásában.
Dr. Körmendi Géza
forrás
